Ez a ceruza tartó is a férjemnek készült születésnapjára. Katicával (2 éves) együtt nemezeltük. Roppant ügyesen “simogatta” az alap lapot, ja a színeket is rá bíztam. Tulajdonképpen ezt Ő készítette apának, én csak asszisztáltam. Egyszóval összeszedtük a gyapjút, szappanoztuk, nemezeltük. Én, ha kicsikkel nemezelek, (oviban szoktam foglalkozásokat tartani ), akkor kenőszappant használok. Sokkal egyszerűbben lehet vele dolgozni, nem kell a szappanra senkinek sem várnia, nem olvadozik a vízben elmerülve sem semmi. Katicának is bekevertem egy adagot és azzal gyömöszölte össze az alapot. A mintát én raktam rá, azután rákerült egy kiürült konzervdobozra. Szépen rádolgoztuk, görgettük. Szappant kimostam belőle. Miután megszáradt az aljára és belülre filcet ragasztottam.
Talán most megoldódik az örök probléma, hogy sosincs meg apának egy ceruzája sem. A helye már megvan, csak vissza kell rakni oda.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: