Mindenszentek – azoknak a szenteknek az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg.
9. századtól kezdve kötelező ünnep.
Katolikus egyház tanítása szerint ezen a napon az élő és az elhunyt hívek titokzatos közösséget alkotnak.
20. században a halottak napja előestéje, vigíliája lett.
Gazdasági hagyományok is fűződnek ehhez a naphoz. (Csépán ilyenkor szorultak be az állatok)
Halottak napján, ma is szokás a sírokat megtisztítani, feldíszíteni, gyertyát gyújtani.
A néphit szerint ilyenkor haza látogatnak a halottak, ezért sokfelé számukra is megterítenek, kenyeret, vizet, sót tesznek az asztalra.
Ahány halottja van a családnak, annyi gyertyát gyújtanak. Ha nem tudnak kimenni a temetőbe, akkor otthon teszik ezt meg.
Szegedi tájon mindönszentök kalácsa, kóduskalács néven üres kalácsot sütöttek, amit a temető kapujában várakozó koldusnak adtak, hogy Ő is emlékezzen meg a család elhunyt tagjairól.
Mindenszentek és halottak napja közötti éjszakán a néphit szerint a templomban a halottak miséznek.
Halottak napján megvendégelik a szegényeket, koldusokat.
Ezen a napon tiltották a munkát, nehogy megzavarják a holtak nyugalmát.
Tiltották a mosást, – hazajáró halott akkor vízben állna.
Nem meszelnek, – nyüvek ellepik a házat.
Szívből ajánlom Nektek Amaranta ebben a témában írt bejegyzését, mert nagyon érdekes.
Én csak a hazai hiedelmekről írtam, de Ő más népek hitvilágáról is mesél.
Forrás: Tátrai-Karácsony: Jeles napok, Ünnepi szokások
