Ezeket a babákat is a lent említett rendezvényre varrtam, de “születésük” közben annyira a szívemhez nőttek, hogy titkon reménykedtem benne, nem szeret beléjük senki. (önző vagyok?)
Örülök, hogy itt maradtak a “szülői házban”. Több vásárba nem is viszem őket, kell nekem ez az izgalom…?
.
