Pénteken elég nehéz napom volt. Fizikailag is kellőképpen elfáradtam, de lelkileg még inkább.
Miután hazaértem, nem volt kétséges számomra, hogy ebből az állapotból csak a varrógépem húzhat ki.
Nem tudom mikor esett ennyire jól, hogy a gép mögé ülhetek, és varrhatok.
Ti is látjátok a két kép között a különbséget, ugye? Az alkotás jótékony hatása elvitathatatlan!!!
(A házunkban felszabadult egy kisebb helyiség, amit én gyorsan a magamévá tettem még a múlt héten, és beüzemeltem életem első varrógépét, ami itt újra életre kelhetett. )
Zsófinak készült el egy egyszerűbb táska. Nagyon örült neki, talán Ő a legnagyobb rajongóm. Mindig annyira boldog, ha varrok Neki valamit. (sajnos ez elég ritkán fordul elő. -cipésznek cipő?)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: