Learattuk a búzát. Sajnos az aratásról nem készíthettem fotót, mert az nem úgy van ám, hogy akkor aratunk, amikor nekünk éppen jó. Amikor a búzának jó, akkor kell! Jött a kombájn és learatta a mi szerelmetes búzánkat úgy, hogy nem is láthattuk. Ezért kicsit szomorú vagyok.
1 hold földön 6,5 mázsa termett. (Három család osztozik ezen a mennyiségen. Nekem ez még nem sokat mond, majd látjuk, hogy mennyi ideig esszük.)
Szelelés után 5 mázsa maradt, merthogy ki kell ám szelelni a búzát.
Át kell rostálni és ki kell fújni a búzaszemek közül a “szemetet”.
Sikerült a faluban felhajtani egy gyönyörű régi szelelőt!
Mindenki kivette a munkálatokból a részét, ki így – ki úgy!
Tényleg nem akarok fellengzősnek tűnni, de hihetetlen szívet melengető érzés a saját búzából készült kenyeret enni.
Az vacsorához kemencében sütöttem ebből a lisztből a kenyeret.
Mindez augusztus 20-án történt. Szép ünnepnap volt!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: