Nem hagyott nyugodni az a baklövés, amit elkövettem!
Nem dokumentáltam Zsófi lányom munkáit. Annyit mindent kiadott már a kezéből, és az évek folyamán annyit változott a stílusa, sajnálom, hogy nem foglalkoztam vele.
Ráadásul a rokonoknak és barátoknak (kik annyira szeretik Zsófi rajzait), sem tudunk mindent megmutatni a nagy távolság miatt.
Tudom, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, és hogy mindenkinek a maga gyereke a leg…., de én úgy gondoltam, hogy mégiscsak segítek Neki elindítani ezt a blogot, már csak vezetnie kellene, mint egy “munkanaplót”.
Pillantsatok be Hozzá.…
