és varrtam még egy kis terítőt asztalközépnek:
és varrás közben rájöttem, hogy én a tökéletes párkapcsolatot varrom éppen,
mert, két különböző terítő, és mégis egyek, egy láthatatlan kötelék, (jelen esetben a cérna) köti őket össze.
A fő szabásvonaluk (világnézetük, “zsinórmércéjük) teljesen azonos, de azért annyira különböznek egymástól, hogy ne legyen unalmas a dolog.
Életem első kétoldalas terítőcskéje. Nagyon tetszik ez a technika, miszerint egy varrással egyszerre varrom meg mind a két oldalt. Persze nagyobb a pontatlansági lehetőség, erre sokkal jobban kell majd figyeljek a legközelebbi megvarrásakor.
