Néhány éve a táskafül – karika szerszámját vette elő az édesapám a poros műhelypolcról, most az “Egészségvédő Szipka” szerszámját porolta le.
Milyen érdekes, hogy mennyire az emberbe tudnak ivódni gyerekkora illatai, amint valamilyen vizuális élmény éri, nyomban felidéződik.
Sokaknak a nagyi konyhájának süteményillata idéződik fel egy ismerős anyagból varrt kötény láttán, engem az apu ruhájából áradó “műhelyszag” árasztott el, amikor sok-sok év után újra megláttam ezt, a gyerekkoromban olyan sokat látott szipkát.
És akkor most jön az én részem a dologban.
Készítettem hozzá egy szórólapot!
Aki cigizik, csak ajánlani tudom, hogy használjon szipkát, mert a saját szememmel láttam, hogy mennyi kátrány halmozódik fel a szűrőben.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: