Nem én találtam ki, az interneten látható fotók folyamatosan inspirálják az embert.
(Főleg, ha ez okoz neki örömet, és nem a ruhavásárlás. 🙂 Ezt szegény lányaim nyögik is. Én ebben nem vagyok jó partner nekik.)
Szóval a korcsolya.
Anyu előkotorta nekem a mi gyerekkori korinkat, ami már meglehetősen rossz állapotban van ahhoz, hogy a lányok ezzel korizhattak volna. Bár szerintem, ha akkor eszembe jut, mikor ekkora volt a lábuk, akkor használhatóvá lehetett volna tenni.
Tehát adott egy jó kis ütött-kopott kori, egy masni, és valami zöld.
Én bevallom, egy régen vásárolt, eddig helyét nem igazán találó, erdei bogyós gyümölcsökkel díszített mű gallyat szúrtam a koriba. (nem valódi zöldet).
És már fel is lehet akasztan a szögre.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: