Szégyenszemre 41 évesen kellett megtudjam, hogy mi is az a vesszőparipa.
Micsoda szerencse, hogy Bánki keresztfiúnk ilyen lovacskát szeretett volna ajándékba.
Megvarrtam hát életem első vesszőparipáját.
Nagyon rakoncátlanra sikeredett, sehogy sem lehetett lefényképezni. 🙂
A lovaglás mellett nyugodtabb dolgokkal is foglalkoztunk kicsit. Már amennyire ezt egy elszabadult kiscsikó mellett lehetséges.
Szerencsére a barátainknak fontos, hogy a fiúk együtt legyen mindkét keresztszülőjével.
Én szívesen adok helyet az ilyen összejöveteleknek. 🙂
Újra jól vizsgáztunk.
Szép este volt a barátokkal. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: