Reggel hideg volt, és sötét, és teljesen magávalragadott a “nem szeretem a januárt” érzése.
Mit is csinál az ember lánya krízishelyzetben?
Általában három dologból választ vérmérséklete szerint.
– Ruhákat vásárol magának,
– fodrászhoz rohan,
-átrendezi a lakást.
Én a harmadik csoporthoz tartozom. Genetikailag ezt hoztam. (anyai ágon) 🙂
Szóval miután az agyam felfogta, hogy baj van, ki kell kecmeregni ebből a fázós, letargikus állapotból, és a kedves, együttérző, bíztató kommentek is biztosan segítettek abban, hogy egyszercsak fény gyúlt:
Szeretem a januárt, mely olyan tiszta, visszafogott, csendes.
Na akkor rendezzünk.
Nincs nagy lehetőségem, az étkezőben elkezdtem tologatni a lócát, az asztalt, de nem volt jó. Sőt…
Akkor marad a konyhaablak, az örök változások színtere.
Nem akartam még a karácsonyi ablakot megszüntetni, de valahogy elkezdett nagyon idegesíteni.
Legyen tiszta és fehér:
Este pedig ilyen:
Ilyen most a mi konyhaablakunk. 🙂
Jól érzem magam. 🙂
