Végre sikerült!

Ahol sok a gyerek, ott mindig közbejöhet valami.
Betegségek miatt január óta háromszor kellett lemondanunk egy nagyon klassznak ígérkező programot.
A héten pedig én lettem beteg, úgyhogy a most szombati időpont is hirtelen bizonytalannak látszott.
De túljutva a krízisen, végre sikerült eljutnunk Vmorsyhoz!

Tudom már egy ideje, hogy nekem ez okoz örömet!
Mindig valami számomra új technikát tanulni, új emberekkel megismerkedni.

A decoupage-ról eddig annyit tudtam, hogy kell hozzá egy speciális ragasztó, meg szalvéta.
Egyszer-kétszer készítettem is valami apróságot, de aztán tovább nem jutottam vele, mert megmondom őszintén, olyan “semmilyen” technikának tartottam.

De amikor megláttam, hogy Orsi miket is készít ezzel a technikával, azóta vágyom rá, hogy egy vérprofi kezéből láthassam, hogy miket is lehet kihozni ezzel a módszerrel. (mert tanulni csak profitól érdemes 🙂 ).

Húgomat sem kellett sokat fűtenem, ennek köszönhetően tegnap részt vettünk életünk első közös kézműves foglalkozásán. 🙂

Festettünk, koptattunk, ragasztottunk, csiszoltunk, öregbítettünk, közben sokat szárítottunk, és nagyon sokat nevettünk!

Teás dobozunk az nincs. (legalábbis eddig nem volt 🙂 )

 Vica maradt a sütisnél, én pedig ezt a teás dobozt készítettem.

Mindketten nagyon megvoltunk magunkkal elégedve!
És természetesen az egész tanfolyammal is. 🙂
Orsi profi módon érti ennek a technikának minden csínját – bínját.
Köszönjük szépen!