Nehezen indultam el reggel Csillaghegyre, mert fáradt voltam, fejfájós és nyűgös.
De ami ilyen nehezen kezdődik, az azért általában nagyon jól végződik.
Fotózni nem volt időm, a velem szemben munkálkodó (farkasoló) Zsókát sikerült csak lencse végre kapnom. (viszont most látom csak, hogy ott vagyok én is a tükörben 🙂
Kisebb mennyiségű fonalal tudtam csak előállni, mert mostanában nem nagyon festettem, de a sok pozitív visszajelzésnek köszönhetően ilyenkor mindig újra nagy kedvet kapok a gyapjúfestéshez.
Elinornak köszönhetően született egy kép, amit bőszen magyarázok. 🙂
Mindenkinek köszönöm, aki ma meglátogatott engem.
Remélem legközelebb is találkozunk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: