viszonylag rend lett a házban, ami már lehetőséget teremtett arra, hogy kicsit más szemmel lehessen nézni az épületre, amiben a korábbi tulaj kiköltözése óta nem lakott senki, csak átmenetileg néhány haszonállat.
És ekkor jött el a nézegetés, tervezgetés időszaka.
Egyszercsak megjött az ötlet, hogy kisebb belső átalakításokkal, illetve a leomlott részek újraépítésével, valamint az összerogyni akaró tetőszerkezet újrarakásával egészen hangulatos, életre alkalmas házat lehet kialakítani ebből az addig méltatlan körülmények között pusztulásra ítélt házból.
Nem szokványos építkezés, nehéz megfelelő brigádot találni, lassan halad a munka – 9 hónap elteltével most ez a helyzet.
Otthonkommandós Dittától viszont én tudom már, hogy ez a ház, nem “kőkori” ház, hanem “provence-i”. Itt semmi nem akar réginek látszani, hanem valóban az. (persze azért még jobban utánanézek ennek a stílusnak, de én most ebben a hangulatban élek.)
Épül egy provence-i ház, ahol én egy ideig tovább élhetem a “vidéki életemet“. A mögöttem hagyott tapasztalatok alapján nem tervezek életem végégig semmit már, mert az élet kiszámíthatatlan, de azért néhány napra előre látok, és amit látok, az tetszik. 🙂
van pl. saját sikátorunk is:
Nagyon-nagyon sok munka van még hátra, és rengeteg megvalósításra váró ötlet, de ha egyszer készen lesz, szerintem zseniális ház lesz.
Budi és a tégla terasz közé fűszerkert kerül majd. A fügefa már a helyén.
A tavaly áttelepített levenduláim közül néhány nem élte túl a költözést, de akik túlélték, azok azt hiszem már minden ki fognak bírni, mert igazán magukra lettek hagyva a tél/tavasz során.
Eléggé le is vannak maradva, de azért igyekeztek néhány kis gyenge virággal megörvendeztetni.
Ők a én nagy túlélőim. 🙂
Igyekszem majd időről-időre megmutatni az arra érdemes változásokat, példát mutatva arra, hogy megfelelő ötlettel, a legelveszettebb “halottasházból” is lehet otthont teremteni. Csak életet kell bele vinni, és megfelelő mennyiségű kreativitást. Nincs szükség élettelen új anyagokra, hiszen a régiek rendelkeznek azzal az előélettel, ami aztán áthatja a mi életünket is.
