Akik ismernek, tudják rólam, hogy a tojásokhoz mindig valamilyen különleges érzelemmel viszonyultam. Tojásból sosincs olyan, hogy sok…, a tojással spórolni kell…, a tojás, maga a vagyon…, különlegesen értékes dolog.
Néprajzi tanulmányaim megadták a választ erre a tojáshoz való kicsit érthetetlen viszonyomra.
Tojást ősidők óta ajándékoztak egymásnak az emberek. A tojás minden kultúrában ugyanazt jelenti, az erő, az egészség, az élet, az örök megújulás szimbóluma. A tojás végenélküli, tökéletes egység, amiből világra jön egy élet.
A tojás már önmagában egy “jókívánság”, de, ha még meg is van írva, akkor az olyan, mint amikor bővebben fogalmazzuk meg a jókívánságunkat, vagy személyre szóló köszöntőt énekelünk.
A tojásra írt jókívánságokat teljesen képesek vagyunk befogadni, hiszen ez az ajándék ehető. A ráírott szó egyé tudd velünk válni.
Ha kifújt tojást adunk ajándékba, akkor az egy kicsit csökkent az értékéből, hiszen nincsen belső tartalma, de szerintem még így is nagyon szép gesztus. A tojás ebben az esetben tulajdonképpen olyan, mint egy képeslap.
A köszöntéseink egyre jobban leegyszerűsödnek:
- Hímes tojás – ehető
- Hímes tojás – kifújt
- Képeslap
- SMS
- Massenger
- Facebook köszöntés.
Vagyon hova lehet ezt még redukálni?
Nagyon sajnálom, hogy az évközi tojás ajándékozási szokás kiveszett a kultúránkból, mert nagyon beszédes, és mély érzelem tartalmú gesztus.
Akkor most térjünk át a gyakorlati részre, hogyan és mennyi ideig is kell főzni a tojásokat, és mit csináljunk, a azt szeretnénk, hogy a tojásnak világosabb legyen a héjja. (Természetesen ha csak hagymahéjba főzzük meg a tojásokat, akkor nincs szükség az előzetes világosításra. A hagymahéjjal festett tojás, szépen szalonna bőrrel, vagy zsírral kifényesítve, önmagában is gyönyörű.)
Ha biztosak szeretnénk abban lenni, hogy a tojás akkor sem büdösödik meg, ha a megajándékozott nem eszi meg, akkor a következő képen járjunk el.
Tegyük oda a tojásokat langyos vízbe főni, és lassú lángon, épphogy csak gyöngyözzön a víz, főzzük a tojásokat 1 órán keresztül. Ebben a vízben hagyjuk kihűlni a tojásokat.
Ha nem elég fehérek a tojások, akkor miután lezártuk a tüzet a lábos alatt, öntsünk a főzővízhez ecetet. (Én 3 dl vízhez 3 evőkanál 20 %-os ecetet raktam.) Kb. 5 perc után vegyük ki a tojásokat ebből az ecetes vízből, és töröljük át azokat egy papírtörlővel.
Szép világos színű tojásokat kapunk.
Ha egy órán át főzzük a tojásokat, akkor több év elteltével sem romlanak meg. A belsejük összezsugorodik, megkeményedik, olyan lesz, mint a borostyán. A régiségben ezekből a golyókból gyűrűt készíthetett a legény (akkor már férfi) és odaadta annak a lánynak, akitől azt a tojást kapta. (Az a lány akkorra már a felesége lett. 🙂 ) Nagyon szép gesztus.
Miután kézmelegre hűlt a tojás, el is kezdhetjük a tojások díszítését.
Festhetjük őket festőnövényekkel egyszínűre, díszíthetjük berzseléssel, kaparással, gicával, marathatjuk, metszhetjük is őket.
De írunk rá egy szép gondolatot, egy jókívánágot, egy idézetet is. Mindig bíztassuk a megajándékozottat, hogy majd fogyassza el a tojást, mert annak az a lényege.
Én arra buzdítalak most Titeket, hogy az év bármely jeles napján ajándékozzatok hímes tojást.
Ha tetszett a bejegyzésem, és hasznosnak találtad, kérlek oszd meg az ismerőseid között, hagy jusson el minél több emberhez. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: