Húsvét vasárnap
Húsvét a Kereszténység legnagyobb ünnepe, e napon ünnepeljük Krisztus feltámadását.
- Húsvétvasárnapra virradóra történt a határjárás. E szokásnak egyházi külsőségei voltak, de célja a tavaszi vetések mágikus védelme volt és az, hogy a közösség fiatalabb tagjait megismertessék a határjelekkel.
A határjárók imádsága jól mutatja, hogy milyen célja is volt ennek a szokásnak. Többek között a következőket mondták: „távoztass el mezeinkről jégesőt, sáskát, árvizeket, falunktól a tüzet, idegeneket; adj bő termő esztendőt s békességet!”
- Nagyszombatról vasárnapra virradó éjszakán a Jézus keresés elnevezésű népi ájtatosság volt szokás. Szombat éjszakán körbejárták a falubeli és a határban lévő kereszteket. A legtávolabbi keresztnél valaki elrejtette Krisztus szobrát és azt vitték vissza diadalmenetben a templomba. Ott kigyulladtak a gyertyák és lobogtak a napraforgószárból készült fáklyák. Végül a gyertyás körmenet a temetőbe látogatott, hogy a föltámadás örömhírét oda is elvigye. A hívek a sírokhoz telepedtek, és várták, hogy fölkeljen “sírjából” a Nap, amely Jézust szimbolizálta.
- Az ünnepi szertartásra a lányok, asszonyok új ruhába öltöztek. (több vidéken szokás volt a fehér ruha, fehér pántlika)
- Akárcsak más nagy ünnepen, ilyenkor nem főztek, a trágyát nem hordták ki az istállóból, nem söpörtek, varrni sem volt szabad.
- Nem hajtott ki sem a csorda, sem a csürhe, és nem fogtak be állatot sem.
- Húsvétvasárnap is fontos szerepe volt a víznek. Különféle magyarázatokat fűztek hozzá: Bukovinában úgy tartották, aki hamarabb merít vizet, az lesz a szerencsés. Moldvában a napfelkelte előtt keresztútra öntött vizet hasznosnak tartották a jégeső és veszedelem ellen. Szokás volt ilyenkor piros tojást tenni a mosdóvízbe, és arról mosakodni, hogy az egész család egészséges legyen. Moldvai magyaroknál ezt a piros tojást mindenkinek a másik homlokához kellett ütni, hogy ne fájjék a feje.
- Húsvétvasárnap jellegzetes ételeket ettek és esznek ma is országszerte. A húsvéti sonkát, kalácsot, tojást, sőt még a bort is, amit a katolikus hívők szentelni visznek a templomba. Sonkát és kalácsot szenteltettek (ételszentelés), amit a gazdasszony vitt el kosárban, kendővel letakarva. A húsvéti étrend: sonka, kocsonya, kalács, amihez bort és pálinkát ittak. A karácsonyi almához hasonlóan a palócoknál szokás volt, hogy egy-egy szentelt tojást ettek meg, vagy ahány családtag volt, annyi részre vágták, hogyha eltévednének, jusson eszükbe, kivel ették a húsvéti tojást.
Szentelt életek jelentéssel bírtak: disznó és a bárány – áldozati állatok torma – Jézus keserűségét jelenti
kenyér, kalács – Jézus teste
bor – Jézus vére
hagyma, fokhagyma – gonoszűző
tojás – az élet, a föltámadt Jézus jelképe (régebben a keresztszülők keresztgyerekeiknek húsvéti tojást küldtek ezen a napon).
- A templomból hazaérve ekkor fogyasztottak először húst, újra húst vettek magukhoz – húsvét. Katolikus hívők az újkorban szombat este ülték a húsvéti vacsorát. lásd itt»
A szentelt ételek maradékát legfeljebb tűzbe vethették. Többnyire azonban – akárcsak a karácsonyi morzsát – sokféle módon felhasználták. A bukovinai magyarok a hamujával szapultak. Az elégetett morzsának Lukácsházán (Vas m.) a következő magyarázatot adták: „Egyebek, akik a túlvilágon vannak, hogy azoknak is legyen egy kis morzsa belüle” . Volt, ahol a szentelt sonka csontját a gyümölcsfára akasztották, hogy sokat teremjen. A zempléni falvakban a szentelt kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sokat tojjanak. A szentelt sonka csontját pedig nagy viharban a tűzre vetették, hogy a villám ne csapjon a házba. A hajdúdorogi görög katolikusok a szentelt ételek maradékát elégették, vagy elásták a ház tövébe abban a hitben, hogy megvédi a házat a bajtól, villámcsapástól. „
A tavasz behozatalát szimbolizáló húsvéti zöldágjárásra a Dunántúlról vannak példák.
A zöld ág húsvétkor a májusfához hasonló szerepet kapott a székelyföldi falvakban. Múlt századi leírásban olvashatjuk, hogy az udvarló legény „tudniillik már húsvét hetében fenyőágat szokott szerezni, azt színes szalagokkal, cifra papírosokkal, piros tojással feldíszíteni s választottjainak kaputetejére felhelyezni. Amely leánynak húsvét reggelén nincs virága vagy azt jelenti, hogy rossz magaviseletű, vagy hogy szeretője nincs, mi egyaránt lealázza. Ünnep másodnapján korán a virágtevő legények szeretőiket meglátogatják, leöntik, s váltság fejében piros tojást és más emléket kapnak, mit harmadnap a leányok viszonoznak, s váltságul szintúgy piros tojást és szerelmi zálogot vesznek”.
Húsvétvasárnap és hétfőn a böjti tilalom után már ismét lehetett táncolni, bálokat rendezni.
Húsvéttal megkezdődött a lakodalmak tavaszi időszaka.
Ha tetszett a bejegyzésem, és hasznosnak találtad, kérlek oszd meg az ismerőseid között, hagy jusson el minél több emberhez. 🙂
