Nem mi mentünk, hanem hozzánk jöttek.
Ha egy osztálynyi kamasz, nyegle nyolcadikosok, két nap után úgy mennek el tőlünk a buszhoz, hogy ez volt életük eddigi legjobb osztálykirándulása, azt hiszem az már igazi dicséret.
A múlt hét végén Szolnokról kirándult Nagykörűbe egy nyolcadikos osztály. Alig tettek meg 30 km-t, és egy teljesen más világba csöppenhettek. Mi legalábbis megpróbáltunk megmutatni egy másfajta világot ezeknek a (városi) fiataloknak.
Első napot az ártérben található gyönyörű füves tisztáson töltöttük.
Mivel itt nem volt 3G, meg 4G, meg hasonló nyalánkságok, a gyerekek önerőből elég hamar feltalálták magukat. Megdöbbenten néztünk össze mi felnőttek, hogy ezek az amúgy elég “veszedelmesnek” kikiáltott kamaszok, a lovak pányvázására hozott tízméteres kötéllel elkezdtek ugrálókötelezni. Ketten hajtották a kötelet, és többen ugráltak benne egyszerre. Nagyon hamar előkerült egy amerikai foci labda is, ami egész délután játékban is maradt.
Mi lehetőséget biztosítottunk arra, hogy lovagolhassanak, “harcolhassanak”, – kelevézt, dobócsillagot dobhattak célba,
| Nagyon sokat segített nekünk egy katona barátunk, aki mint kísérő szülő vett részt a kiránduláson. |
Bográcsban közösen megfőztük a vacsorát, ami várton felüli sikerélményt aratott. Nekem személy szerint nagyon jól esett a fiúkól kapott sok dícséret. “Már régen ettem ilyen finom paprikáskrumplit… Ez nem olyan, mint ami a konyhában fő…, ez az igazi füstös bográcsíz… “
Ha tetszett a bejegyzésem, és hasznosnak találtad, kérlek oszd meg az ismerőseid között, hagy jusson el minél több emberhez. 🙂
