Színelmélet – színezd ki magad!

Évek óta a színek határozzák meg a kreatív életemet. Festek textíleket,  színezem a fonalat és színezek a fonallal.

Tulajdonképpen mi is a szín?

A wikipédiából idézve : a különböző tárgyak a rájuk eső fényt különböző, rájuk jellemző módon nyelik el illetve verik vissza. Az emberi látás a visszaverődő fények egyedi sajátosságát (hullámhosszát) színként érzékeli. Agyunk pedig az érzékelt színt az adott tárgy tulajdonságaként értelmezi.

1670 és 1672 között Isaac Newton optikát tanított. Ezalatt az idő alatt vizsgálta a fénytörés jelenségét, és rájött, hogy a prizma a fehér fényt a színspektrum különböző színeire tudja bontani, egy másik prizma pedig újra össze tudja állítani fehér fénnyé. Egy színes fénysugárral különböző tárgyakat megvilágítva azt is megmutatta, hogy a színes fény tulajdonságai nem változnak. Megfigyelte, hogy ha a fény tükröződik vagy szétszóródik, akkor is ugyanolyan színű marad, a színeket tehát nem a tárgyak hozzák létre, hanem annak függvényében látjuk őket, ahogy a tárgyak visszatükrözik a már színes fényt.

Az ezen a területen elért eredményeit többen kritizálták, a legismertebb közülük Johann Wolfgang von Goethe, aki saját színelmélettel állt elő.

A legismertebb színkör Johannes Itten nevéhez fűződik. 

Elsődleges, vagy alapszínek: sárga, kék, piros. Az összes többi szín ennek a három színnek a keverékéből jön létre.

Másodlagos színek: az elsőleges színek keveréke (pl: kék+sárga=zöld)

Harmadlagos színek: az elsődleges és a másodlagos színek keverékéből jön létre. (pl: sárga+narancs = sárgásabb narancs)

A fehér és a fekete nem részei a színkörnek, csak a színek világosítására illetve sötétítésére szolgálnak.

A színekben található szürke mennyiségétől függ, hogy az adott szín “telített“, vagy “telítetlen“.

A komplementer színek, más néven kiegészítő színpárok erősítik egymást, ha egymás mellé helyezzük őket, ezzel szemben kioltják egymást, ha – mint a festékeket – összekeverjük azokat.

Az öltözéked színeinek a testedre gyakorolt hatása:

A szín tulajdonképpen egy fizikai rezgés, ami hatással van a tested rezgésére. Ha a két rezgés összesimul, akkor jól érzed  magadat egy adott színű ruhadarabban, a szín ragyogtatni fogja az arcodat, és mindenki megdicsér majd, hogy “ma milyen jól nézel ki”.

Viszont, ha az adott szín üti a rezgésedet, akkor sápadtnak, ráncosnak, karikás szeműnek fogsz tűnni benne.

Természetesen egy jól megvilágított tükörben Te is egyértelműen meg tudod állapítani, hogy egy szín jól áll – e neked, vagy sem. “ez az én színem…”, “ez nagyon nem az én színem…”

Vannak olyan élethelyzetek, amikor a lelkiállapotod következtében kialakult testi rezgésed nagyon kíván egy színt. Egyszerűen annak a színnek a rezgésére van szükséged az adott élethelyzetben.

Ilyen például az esküvők fehér színe, ami a kezdetnek, a tisztaságnak, az odaadásnak, az egységnek a színe.
Vagy a gyász feketéje. Valaminek a vége, a magány, a befelé fordulás színe. (Kamaszkor egyik jellegzetes színe. Befejezik, lezárják a gyermekkort. – hagyni kell őket, hagy viseljék, ha ezt a színt igénylik.)

Egyszóval egyáltalán nem esetleges, hogy milyen színt viselsz magadon egész nap.
Figyelj a belső megérzésedre, melyik színű ruha, kiegészítő után nyúl reggel, és nem mellesleg figyeld a tükörben látott képet is. Nyúzottnak látszol-e az adott színben, vagy ragyogónak.

Színezd ki magad!

forrás: wikipédia