Gyékény

Múlthéten a gyékénnyel foglalkoztam, ezt a bejegyzés ennek a csodálatos növénynek szentelem.

A gyékény egy vízparti növény, a többi vízparton élő növény (káka, sás, nád) közül a gyékény nő a parttól a legtávolabb.
Buzogányáról lehet felismerni. 
Nem szereti a folyóvizet, de lassú folyású patakokban előfordul.


Felhasználási területei:


Megkülönböztetünk: 

Magról szaporodik, gyökérzettel is terjed, tarackoló


Kétféle gyékényt ismerünk:  


Vékonyszálú Finommunkákhoz: szatyor, kalap….
Mogyoróval együtt érik. Ha a farka barnul, megérett a vágásra.
Víz alatt vágják, a tövénél, a gyökér fölött.
Magasabb a szára, kerekebb. A levele keskenyebb.
A farka része nem használható. 

Szélesebb, puha levelű. Végig használható, székeket, dikókat (ágy) fonnak be vele.
A hordók dongái közé ezt húzzák be, hogy ne szivárogjon.
Gyékény kitermelése:


Férfiak vágták a gyékényt. Minél mélyebben, annál hosszabb a használható rész.
Vágás után ki kell teríteni, és forgatni a napon. Ha nem napon szárad, zöldes színét megtartja.
Kévébe kötve, száraz helyen tárolják.
Ha éri a tűző nap vagy az eső tönkremegy.
Részei kívülről, befelé haladva:


A külső levél: Rossz haj
A következő levelek a tömő
Bélföl, varrószál
Legbelső szál, kerek: Szíve, lelke
Levél széléről leeső szál, gyékény selyem: ian fonal, zsinór madzag, szövött tárgyakhoz felvetőszál
Tovább a blogra »