1.0KatBo Rékahttps://katboreka.cafeblog.huKatBo Rékahttps://katboreka.cafeblog.hu/author/katbo_reka/<div style="clear: both;text-align: center"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-B9_bXg4ULHA/Vrud-lbgneI/AAAAAAAAcEA/tMUHYgnTr7E/s1600/cover01.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" height="262" src="https://2.bp.blogspot.com/-B9_bXg4ULHA/Vrud-lbgneI/AAAAAAAAcEA/tMUHYgnTr7E/s400/cover01.jpg" width="400" /></a></div><br /><br /><a href="http://lakbear.blog.hu/" target="_blank">Lakbear</a>, a hazai DIY nagy medvéje, az újraértelmezés nagy mestere, akinek a kezei közül csak teljesen egyedi, és hasznos, használható tárgyak kerülnek ki, egy októberi napon megkeresett engem.<br /><br />Elkezdtünk levelezni...<br />Kiderült, hogy nagyon sok mindenben ugyanúgy látjuk a világot,<br />sőt már gyermekkorunkban is hasonló dolgokról vizionáltunk.<br /><br />Ő a határban kószáló parasztgyereknek képzelte magát, én pedig szegény parasztlánynak, aki mezítláb jár ki teregetni (határozottan láttam magam előtt a határtalan zöld mezőket, és a fehér ruhákat lengedezni) pedig mindketten városi gyerekek voltunk.<br />(Talán a két almafánk közé kifeszített szárítókötélre való teregetés volt az egyetlen házimunka amiben szívesen segítettem az anyunak, mert közben képzeletben mindig valahol máshol jártam.<br /><br />Na de visszatérve az eredeti témához, Lakber egyszercsak megemlítette, hogy átnézte a blogomat, és cikket szeretne rólam írni.<br />Rólam???<br />Nem is tudtam mit szóljak. Természetesen örültem, de nem akartam elhinni. Tuti, hogy az én blogomat olvassa? Én érdekes vagyok? Hiszen csak csinálgatok ezt - azt, amit mások is, sőt mások biztosan profibban, mint én.<br /><br />De természetesen ezek csak belső vívódások voltak, Lakbearnak nem árultam el. (Most is csak nektek mondom.)<br /><br /><br />Egyeztettünk néhány tényt, és megszületett rólam egy olyan komoly, összefoglaló írás, amin magam is elcsodálkoztam. Tényleg ez vagyok én... mennyi mindent csináltam ez elmúlt 8 évben.<br />Honnan indultam, és hova érkeztem.<br />Én klasszikus példája vagyok annak, hogy egy átlagos, szinte unalmas gyerekből is lehet kreatív felnőtt.<br />22 éves koromig nem érdekeltek a kézműves dolgok, aztán egyszercsak elkezdett valami fortyogni, és robbant.<br />Talán, ha akkor nagyon tere van ennek, akkor nem robban ekkorát, de 8 éve ennek az életemben nem igazán volt tere. (Innen - onnan lopkodtam magamnak az időt a kreativkodásra, és az eredmények szétkürtölésére. Egy közléskényszeres embernek megtiltani, hogy ezt tegye, az nagyon veszélyes. Ideig óráig esetleg lehet, de a lefojtott kukta egyszercsak  felrobban.)<br /><br />Nade visszatérve a cikkhez.<br />Ma megjelent Lakbear oldalán.<br />Ajánlom nektek sok szeretettel. Nem csak rólam szól, hanem a 3 büszkeségemről is.<br />Mert a történetem így kerek.<br /><span style="font-size: x-large">Itt tudjátok elolvasni. » <a href="http://lakbear.blog.hu/2016/02/10/egy_ragyogo_no_szentimrey-valentovics_reka" target="_blank">KATT IDE</a></span><br /><br /><br />Ha hasznosnak találtad a bejegyzésemet, kérlek oszd meg a facebookon az ismerőseiddel.rich