Ez egy teljesen új élmény számomra.
Nem a fonalat színezem, hanem a különböző színű vékony gyapjúfonalakat más – más ritmusban fogom össze, és ezzel satírozva, színekkel töltöm fel az előttem álló “üres lapot”.
4 alkalommal jártam Vizi Julianna iparművésznél, akitől eddig csak az alapokat sajátítottam el.
pl: milyen egy szimpla szövőkeret, azt hogyan kell felvetni, mi az az “örmény nyüst” és hogyan kell azt használni.
Hogyan kell színeket váltani, keverni, beszőni, anyagszükségletet számolni, mi az a cece, stb
Készített nekem Péter szép antik deszkából egy szövőkeretet, amit egy nem használt festőállványra támasztok.
A téli szünetben kezdtem el ezt a kis falikárpitot készíteni, lassan haladok vele, mert sokszor a széken hátradőlve percekig csak nézem, hogy mi is legyen?
 |
 örmény nyüst, ami 5-5 láncfonalat mozgat egyszerre |
Úgyanúgy, ahogyan a varrásnál sem készítettem pontos tervezést, a szövésemet sem előzi meg precíz tervezői munka, menet közben alakul az egész, ahogyan azt a kárpit ritmusa megkívánja.
Biztosan tudom, hogy szeretnék majd olyan faliszőnyeget is szőni, amit először gondosan megtervezek, kiszámolom az anyagszükségletét, készítek munkarajzot, de ahhoz a feladathoz azt hiszem, hogy fel kell még nőnöm.
Már írtam, hogy számomra a szövés valamiféle misztérium.
Kipróbáltam már több változatát, szőttem már váltós szövőkereten ( ez is az), karmantyúfán, kicsin és nagyon, lábítós, Lőrincz Péter féle szövőszéken, van egy német merevnyüstös szövőkeretem is, amin a műteremlakás bejegyzés első fotóján látható kockás próbadarabot szőttem eddig, és itt van most ez a keret…
Azt hiszem, hogy mind a kedvencem.
Az egyik ezért jó, a másik meg azért.
A lábítós szövőszéken való szövés, a maga monotonitásával végtelenségig megnyugtat, a karmantyúbaba a maga egyszerűségével tökéletes akár egy jó beszélgetés mellé, a merevnyüstösön készíthetek többféle vastagságú szövést, akár rongyszőnyeget, akár gyapjúsálat, a keret pedig maga a lehetőségek tárháza azáltal, hogy én állítom be a láncfonalak sűrűségét!
…számomra a szövés valamiféle misztérium…
Ha tetszett a bejegyzésem, és hasznosnak találtad, kérlek oszd meg az ismerőseid között, hagy jusson el minél több emberhez. 🙂
Kedves Ismeretlen ismerős!Nagyon jól látod, tényleg nagyon bensőséges kapcsolatban vagyok a szövéssel, és remélem , hogy ez nagyon-nagyon sokáig így is marad. 🙂
Réka, nagyon szép ez a bejegyzésed is! Az látszik belőle, hogy tényleg intim kapcsolatban vagy a szövéssel. Köszönjük az élményt:)
Köszönöm Ircsi!Nem tudok mást csinálni, ami érdekel, azt ki kell próbálnom, és meg is kell írnom. :)Örülök, hogy régóta olvasod a blogomat, a régi olvasóim az igazi megerősítéseim. :)<3
Nagyon régóta látogatom, olvasgatom a blogodat, és rendkívül tetszik a sokszínűséged – ellentétben azokkal, akik éppen ezt kifogásolták – , mert a rendkívüli kreativitásodat mutatja. Ami igazán érdekel, meg is valósítod, és ez kedvcsináló lehet mások számára is. Nagyon szép dolgokat készítesz!